Szilveszteri kalandok 3.

Reggel szép látvány fogadott az ablakon kitekintve (nem, most nem a bokrok tövére utalok): pilinkélt a hó! Reggeli után a csikorgó hidegben tömködtük a holmit mi, férfiak az autók csomagtartójába. Mindig is úgy gondoltam, hogy ramaty érzés egy jól sikerült kiruccanás után hazafelé csomagolni. Leginkább, mert ami odafelé befért, az visszafelé biztos nem. Meg a pszichés tényezők, ugye. 

Volt néhány gázzal töltött lufink, kitaláltuk, hogy többnyelvű újévi jókívánságokkal útjukra bocsátjuk őket a borongós égen. A rájuk kötözött cetlikre írtunk email-címet is, hogy ha valaki megtalálná, visszajelezhessen. Még mindig reménykedünk, bár eddig még semmi sem jött… Állítólag egy nyári esküvőn Szombathelyen felbocsátott lufiról hetekkel később Ausztriából, Klagenfurt környékéről érkezett hír. 

Szilveszteri bulink utolsó, az új év első kirándulása Salföldre vezetett, a pálos kolostor romjaihoz. Ábrahámhegyen, a templom mögül indul a piros turistajelzés, mely kb. 2 km után halad el a romok előtt. Az egykori kolostort - így a Wikipédia - 1263 körül alapította a Sal család, Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. Sok mindent megélt, a barátok hol elhagyták, hol visszaköltöztek, végül a törökök intézték el végleg az épületet. Köveit - ahogy az már lenni szokott - a közeli építkezéseken használták fel, utoljára 1820 körül hordott el egy jó adagot a Csigó család egy juhakol kedvéért. Sic transitur gloria mundi. 

A romok közt a „gyerekek“ (átlagéletkor: 18 év) belefogtak egy ipiapacs-partiba, melyhez majd’ az összes felnőtt is (átlagéletkor: 45 év) csatlakozott. Aztán hazaindultunk, ki-ki a maga autójával, a maga családjával, a maga otthonába, hogy megkezdjük 2016-ot.